Jánoki Fanni Zsófia
pszichológus, család és párterapeuta j., CBT konzultáns j.
Mélyen hiszek abban, hogy kapcsolatainkban nemcsak sérülhetünk, hanem gyógyulhatunk is. Sokszor már az is hatalmas segítség, ha valakivel megoszthatjuk a nehézségeinket, kimondhatjuk a kimondhatatlannak tűnő problémákat, és közben megtapasztaljuk: van, aki valóban figyel ránk. Az egyik legfőbb feladatom, hogy a hozzám fordulókkal közösen felszínre hozzuk a bennük szunnyadó erőforrásokat. A problémával és annak miértjével is lényeges behatóan foglalkozni, de ugyanannyira fontosnak tartom, hogy együtt erősítsük a „képes vagyok megküzdeni ezzel” érzését. Az ülések során biztonságos környezetet igyekszem kialakítani, ahol kulcsfontosságú az empátia és a feltétel nélküli elfogadás.
Szabó Andrea
pedagógiai szakpszichológus, mediátor
„Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!” – Antoine de Saint-Exupéry
Szabó Kristóf
pszichológus, logoterapeuta
Hiszem, hogy az élet mindig kérdez tőlünk és rajtunk áll, hogyan válaszolunk. Sokan nem azért keresnek pszichológust, mert pontosan tudják, mi a problémájuk. Inkább azt érzik, hogy valami nem működik úgy, mint korábban. Nincs irány. Nehéz dönteni. Elveszett a motiváció. Ugyanazok a helyzetek ismétlődnek újra és újra. Munkám középpontjában az ember viszonya áll saját életéhez: a döntéseihez, felelősségéhez, kapcsolataihoz és ahhoz a kérdéshez, hogy mi ad értelmet a mindennapoknak. Pszichológusként, logoterapeutaként és egyetemi oktatóként olyan emberekkel dolgozom, akik nem csupán a tüneteiket szeretnék csökkenteni, hanem mélyebben szeretnék megérteni önmagukat és élethelyzetüket. A közös munka során nem kész válaszokat keresünk, hanem azt vizsgáljuk meg, hogy az adott helyzetben milyen lehetőségek, döntések és irányok állnak rendelkezésre.
Ulbert Hanna
pszichológus, sorsanalitikus tanácsadó j.
„Látni és hallani azt, ami bennem van - és nem azt, aminek lennie kellene. Elmondani azt, amit érzek és gondolok - és nem azt, amit mondanom kellene. Érezni azt, amit érzek - és nem azt, amit éreznem kellene. Kérni azt, amire szükségem van - és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok. Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek - ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám.” – Virginia Satir
Nincs ezen a területen dolgozó kolléga.